A dicső tábori oltár

A dicső tábori oltár. 2012, kollázs, 110 x 150 cm

A kollázs Jaroslav Hašek Švejk című regényében található oltárkép-leírás alapján készült, mely nagyvonalakban, humorosan mutatja be a feltehetőleg igencsak rossz és nehezen értelmezhető oltárt. Az alakok alig felismerhetőek, egyes részek összemosódnak, az elbeszélő bizonytalan benyomásai meghatározásában. Messziről az oltár olyan, mintha egy vonat futna be az állomásra. Mindez indokolja, hogy a kollázs technikát választottam a leíráshoz és a kompozícióhoz egy impresszionista kép, Monet Szent Lázár pályaudvar (Gare Saint-Lazare, 1877) című képének struktúráját vettem alapul.

Peternák Anna: A dicső tábori oltár

„A dicső tábori oltárt egy zsidó cég szállította, Moritz Mahler, Bécsből, amely a legkülönbözőbb misekellékek és kegyszerek gyártásával foglalkozott, így például rózsafüzérekkel és szentképekkel is. Az oltár három részből állt és bőven el volt látva hamis aranyozással, akárcsak a szentegyház egész dicsősége. Megfelelő fantázia nélkül nem lehetett volna megállapítani, hogy tulajdonképpen mit is ábrázolnak az oltár három részére festett képek. Annyi bizonyos, hogy olyan oltár volt ez, amely egyaránt kielégíthette a Zambezi partján élő pogányok vagy a burját és mongol sámánok igényeit. Rikító színeivel messziről olyan volt, mint azok a színes táblák, amelyeket a vasútnál rendszeresítettek a színvakság megállapítására. A képeken csak egy alak vált ki a többiek közül. Valami meztelen ember, dicsfénnyel a feje körül és teljesen megzöldült testtel, úgyhogy egy büdösödő és oszlásnak indult püspökfalathoz hasonlított. Ezt a szentet senki se bántotta. Viszont a két oldalán egy-egy szárnyas kreatúra állott, angyalokat akarván ábrázolni. De a nézőnek az volt a benyomása, hogy a meztelen szent üvölt az iszonyattól, amiért ilyen társaság veszi körül. Az angyalok ugyanis mesebeli szörnyekhez hasonlítottak, valamiféle átmenetet képezve a szárnyas vadmacska és az apokaliptikus fenevad között. E képnek a párja a szentháromságot akarta ábrázolni. A galambon, egészben véve, semmit sem ronthatott a festő. Odamázolt valami madarat, ami éppúgy lehetett galamb, mint fehér gyöngytyúk. Az atyaisten viszont úgy nézett ki, mint egy vadnyugati rablóvezér, akit valami hátborzongató film mutat be a közönségnek. Ezzel szemben a fiúisten vidám fiatalember volt, csinos kis pocakkal és valami fürdőnadrág szerű ruhával. Sportember benyomását keltette, nagyjából. A keresztet olyan eleganciával tartotta a kezében, mint egy teniszütőt. Messziről azonban mindez összefolyt, és olyan volt, mintha éppen egy vonat futna be az állomásra. A harmadik képről egyáltalán nem lehetett megállapítani, hogy mit ábrázol. A katonák mindig veszekedtek rajta és próbálták megfejteni a rébuszt. Olyan is akadt, aki azt állította, hogy ez egy tájkép a Sávaza partjáról. Viszont ez a felirat állt rajta: „Heilige Maria, Mutter Gottes, erbarme dich unser.” Jaroslav Hašek: Švejk (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1957, 142. lap)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.